"...ahhoz, hogy valami értékes dolog történhessen, először is létre kell jönnie egy üres térnek. Az üres tér lehetővé teszi, hogy egy új jelenség megszülessen. Ha jól megfigyelik az előadás minden mozzanatát, mindent, ami a tartalmat, az értelmet, magát a kifejezést, a szöveget, a zenét, a mozdulatokat, a kapcsolatot, az érintkezést, önmagunk megőrzése lehetőségének emlékét érinti... mindez csak úgy létezik, ha ennek a friss és új tapasztalatnak a lehetősége létezik.Tehát semmiféle friss és új tapasztalat nem lehetséges, ha nem létezik előzetesen egy meztelen, szűz, tiszta tér a befogadására."
Itt kiállítás lesz. 2013. szeptember 3.
Egy világhírű színházrendező szavait idéztem, nem véletlenül. A kiállításrendezés több mozzanatában emlékeztet egy előadás létrehozására. Itt van például a szövegkönyv. A rendezői példány alakulása a próbafolyamat során. A tér, amelyben tárgyakat kell elhelyezni, legalább annyira erősen befolyásolja a szöveget, mint a megírt szöveg az elhelyezendő tárgyakat. És a sok húzás! A körülmények szabta változások. A kényszerek, amelyek behatárolják, mit lehet, és a hirtelen felragyogó összefüggések, melyek meglódítják a képzeletet.
Rétegek az írásvetítőn.
Vajon a szépen keretezett fotók meddig rakosgathatók teszőlegesen? Ezen felül vajon még hány fortélyos ötletet bír el egy kiállítás? Végsősoron hogy irányítsuk a látogató tekintetét, hogy valami mást is észrevegyen, mint amit látni készül? Ezek a kérdések ott nyüzsögnek körülöttünk. Az üres teret éppen kitöltik.
Kép és szöveg: F.É.
